Már némaságban élek ezer éve, mint egy jégvirág,
És havazik a szívemben, és elfeledtem várni rád.
Csak te vagy, aki rám találhat, hogyha mégis úgy akarod.
Majd kinyitom a szemem, hogyha napom újra rám ragyog.

(*)És megindul a föld, és leszakad az ég,
Mondd, lehet, ugye, még, hogy újra megolvad a szívemen a jég?
És megindul a föld, és leszakad az ég,
Elég egy ölelés és menekül a tél.
És megindul a föld, és leszakad az ég,
Törik a hideg, és a hitem újra él
És megindul a föld, és leszakad az ég,
És újra megolvad a szívemen a jég!

Ha véletlenek nincsenek, mondd, hogy lehetsz most újra velem?
Úgy engedtél el, hogy közben végig fogtad még a kezem
Hát úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután,
És nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán!

(*)

Újra érzek. Újra élek.
Jégvilágból visszatérek.
Hit feléled.Fagy felenged. Fényed engem megmelenget.