Motelszobánk:
hitünk - csodánk
ezer üveg-
szilánk.
Titok sziget
enyém - tied
lopott idő
veled.
S a végtelen
tovatűnő percekben
még elhiszem,
mindig ez vár ránk.
Meddig a miénk /A motelünk, a szigetünk/
mit örökre kérnénk? /hol lebegünk, hol szeretünk./
Meddig van idő /Hol maradunk, ha akarunk,/
Hogy ne legyen késő? /hol van esély, hogy velem élj./
Egy szoba a világ /A motelünk, a szigetünk/
néhány órán át. /hol lebegünk, hol szeretünk./
De a sarkon túl
ránk egy új nap hull
s egy másik élet vár.
Feszít - kiold
hevít - kiolt
a vágy, mi
elsodort.
Szeress, ölelj!
Hisz nincs más hely,
hogy adj, hogy kérj,
s így élj.
S a végtelen...