A szél kinn játszik a fákon
Leveleket szór el a tájon
Én meg itt fekszem magam
Nem vagy itt velem, már nem zavar
És van amikor azt se értem
Akkor régen miért kerestél
Te meg én a világ ellen
Hazudtál csak sosem szerettél
A párnám gombjain
A könnyeimmel együtt hevertél
Hát végre eltűntél

(*)Már nem zavar, mert megvéd ez a dal
Az elröppenő nyár, a naiv lány felnőtt hamar
Már nem zavar, mert én lettem a hal
S ha megnyitnád a szád, túl messze jár
Már nem zavar

A tél belepi az ajtóm
Úgy fázom, szétfagy az arcom
Szótlan csak fekszem magam
Nem vagy itt velem, már nem zavar

(*)

Fél hanggal lejjebb, ott vagyok én is benned
Pezsgett bennünk még tavaly
Messze jársz most, de nem zavar

(*)